Amikor egy tolózár zárva van, a tömítőfelület kizárólag a közeg nyomásával tömíthető. Ez azt jelenti, hogy a közepes nyomás a kapu tömítőfelületét a szelepülékhez kényszeríti, hogy biztosítsa a tömítést; ezt öntömítésnek- nevezik. A legtöbb tolózár kényszerzárást alkalmaz, ami azt jelenti, hogy amikor a szelep zárva van, külső erőre van szükség ahhoz, hogy a kaput a szelepülékhez nyomják a szoros tömítés érdekében.
Mozgás: A tolózár kapuja lineárisan mozog a szelepszárral együtt; ezt emelkedő szárú tolózárnak is nevezik. A felfutó száron jellemzően trapézmenet található. A szelep tetején lévő anyán és a szeleptesten lévő vezetőhornyon keresztül a forgó mozgás lineáris mozgássá alakul át, vagyis az üzemi nyomaték üzemi tolóerővé alakul. A szelep nyitásakor, amikor a kapu magassága a szelep névleges átmérőjének 1:1-szerese, a folyadék áthaladása teljesen akadálytalan. Ez a pozíció azonban működés közben nem ellenőrizhető. A tényleges használat során a szelepszár teteje, az a helyzet, ahol tovább nem nyitható, teljesen nyitott helyzetnek minősül. A hőmérsékletváltozások miatti potenciális elzáródás-elszámolása érdekében a szelepet általában a maximális helyzetbe nyitják, majd 1/2-1 fordulattal megfordítják a teljesen nyitott helyzet eléréséhez. Ezért a szelep teljesen nyitott helyzetét a kapu helyzete (azaz a löket) határozza meg. Néhány tolózárnál a szár anya a kapun található; a kézikerék forgatása a szelepszárat forgásba hajtja, ezzel megemeli a kaput. Az ilyen típusú szelepeket forgószárú tolózárnak vagy nem{17}}felszálló tolózárnak nevezik.
