Öntés folyamata
A tolózárak fő öntési folyamatai közé tartozik a homoköntés, a gipszformába öntés és az elgázosító öntés. Ezek közül a homoköntés a legszélesebb körben alkalmazott módszer. Ennek a módszernek olyan előnyei vannak, mint a rövid gyártási ciklus és az alacsony gyártási költség. A homoköntéssel gyártott tolózárak általában viszonylag érdes felületűek, megmunkálást és felületkezelést igényelnek. Egyes alacsony-nyomású és alacsony hőmérsékletű
Kovácsolási folyamat
A tolózárak fő kovácsolási eljárásai a forró kalapács kovácsolás és a kovácsolás. A forrókalapácsos kovácsolás előnye a rövidebb gyártási ciklus és a jobb felületi minőség, hátránya viszont a magasabb költség és a belső hibák kialakulásának hajlama a folyamat során. A kovácsolószerszám viszonylag alacsonyabb költséggel és jobb termékminőséggel rendelkezik, de hosszabb a gyártási ciklusa, és alkalmas nagyméretű-gyártásra.
A tolózárak általában az öntési és kovácsolási eljárások kombinációját alkalmazzák. Az öntést főként a csőhéj és a szeleptest előállítására használják, rossz felületkezeléssel, de alacsony költséggel; míg a kovácsolást főként olyan kulcsfontosságú alkatrészek előállítására használják, mint a szelepfedél, a szelepszár és a szeleplemez, amelyek sima felülettel és korrózióállósággal rendelkeznek. Ez a kombinált eljárás biztosítja a tolózár korrózióállóságát és tömítési teljesítményét, miközben szabályozza a gyártási költségeket.
Alkalmazási területek
A tolózárak fontos berendezések, amelyeket széles körben használnak az olyan iparágakban, mint az olajipar, a vegyipar, a kohászat és az energiaipar. A petrolkémiai iparban a tolózárakat széles körben használják csővezeték-rendszerekben a gáznemű és folyékony közeg áramlásának leállítására és szabályozására. Az energiaiparban a tolózárakat főként folyadékszabályozó rendszerekben használják az energiatermelő berendezések biztonságos működésének biztosítására. Röviden, a tolózárak gyártási technológiája döntő szerepet játszik teljesítményükben és minőségükben.
